A „Wall Street Journal” meghívja az országot, és ez Rad

A 2015-ös legnagyobb újságkorrekció címe januárban le lett zárva, amikor a New York Times megtisztította a torkát, és elismerte, hogy ismerős sajnálom, nem sajnálom a készletekből, hogy kitalált egy nemzetet a teljes ruhából és a véletlenszerű kononánsokból. „A cikk egy korábbi változata tévesen értelmezte annak az országnak a nevét, akinek a hadserege üldözte Tommy Caldwell emberrablóit” - olvasta a korrekció. „Ahogy más utalások is helyesen jelezték, Caldwell Kirgizisztánban volt, nem pedig Kyrzbekistanban, ami nem létezik.”

Szegény Kirgizisztán. (És őszintén szólva a szegény Kyrzbekistan.) Ázsia közepén a mélyen zárt, volt szovjet állam a civilizációk ősi kereszteződése, és az emberek nem annyira emlékeznek arra, hogy talán félig Üzbegisztán. A dolgok ma csak rosszabbodtak, amikor a Wall Street Journal a földrajzi helyesírási méh szó a Wikipédiával való konzultáció nélkül. Kyrghyztan, bárki?

cc @kyrzbekistan pic.twitter.com/hAA8EqM3lN

- Casey Michel (@cjcmichel) 2015. július 7.

Egy értelmetlen végtagra megyek, és azt mondom, hogy ez egy bűncselekmény, mint Kyrzbekistan. A Folyóirat a grafika még nem fejeződött be egy -stan-utótagban. Ez egy Scrabble rack egy gyomorfájdalommal. Ez egy ésszerű TKTK, amit egy macska átír egy billentyűzet körül. Ez egy halálcsörgés átírása.

De mi van, ha van nem ? Mi van, ha az új hullámú Kyrghjztán teljesen szomorú Kyrzbekistan-val ellentétben van? A fenti tweet szerzője, Casey Michel, időt töltött a kazahsztáni békefenntartóval, és éppen befejezte a Columbia mesterét, amelynek középpontjában Közép-Ázsia állt. Ma délután úgy írja le magát, mint "szabadúszó író, aki elrontja és megrágja és elég pénzt takarít meg, hogy éljen az ő atyáinak álmaival, és végül meglátja Kyrgyztánt a testben." Kyrghyztan egy közönségnek. Megkértem, hogy képzelje el csodáit. Itt volt a válasz:

Kyrghyztan generációk számára elfoglalta a kollektív nyugati képzeletet. A név önmagában katapultálja a képeket, truizmusokat, amelyek évezredek óta tartottak, és a nyugati - Marco Polo először - visszatértek? Nagy Sándor? - először hallotta a „Kyrghyztan” kegyelmét a fülén. Vannak a caravanseraisok, amelyek teve-húgyhólyagokból és kecskehéjat tartalmaznak. A dervisok és a kecskefélék vannak, a koldus fiúknak, akik egy laza, nyüzsgő szamarat kergetnek. Van a bejárat a souk, az étvágygerjesztés, a perzsa füge karneválos elterjedése, a baskír gyapjú, az uigur paprika, a törökországi törpék. Van egy macskaköves ösvény, melyet öreg trellises és nyírfa házak borítanak, amelyek északra vezetnek Uulu-buulu-uulu-hegy felett, a Talamanohman-sivatagban, amely valahol a távolban ég. Egész idő alatt, a kísértés és a csörgő és a füstölő bombázott ágyban, az Ablai Khansolo herceg lelkesedője a lélegzetében, egy friss manikűrrel fogva a bajuszát. Azt akarja, hogy jöjjön, hogy látogassa meg Kyrghztztánt. (Megígéri, hogy nem fogja eldobni a bogárban, mint a többiek.) Azt akarja, hogy mutasd meg a sheikh-dom-ját. Azt akarja, hogy ossza meg barátaival. Azt akarja, hogy és a világ ismerje Kyrghyztan fenségét.

Kérem, Folyóirat, ne bántsd ezt a nagy nemzetet olyan értelemben, mint korrekció. Nem mintha számítana. A Times egy feltételezhetően Közép-Ázsia köztársaságának találmánya maradt, annak ellenére, hogy a papír késedelmes fordulata a pontosság felé.