Jane Johnson, Tolkien és George R.R. Martin kiadója JOB HACKS

A karrier ritkán megy terv szerint. A Job Hacks-ben a szakembereket megrázzuk, hogy betekintést nyerjenek a területük tetejére.

Név: Jane Johnson

Eredeti szülőváros: Cornwall, Anglia

Munka: Jane Johnson (http://en.wikipedia.org/wiki/Jane Johnson (író) író, szerkesztő és kiadó. A „80-as és 90-es években” a J.R.R. Tolkien munkájának közzétételéért és modern közönségéért felelős volt. Ebben a tekintetben megbízta John Howe-t és Alan Lee-nek a regények illusztrált kiadásait. Johnson most a HarperCollins fikciós kiadó igazgatója volt, és az egyik vezető hajtóereje a létrehozásnak Hajóutas, a Sci Fi és a Fantasy nyomtatás. A szerzők, akiket publikáltak vagy szerkesztettek, többek között Robin Hobb és George R.R.

Hogyan jöttél el a kezed?

A szerendipity és a szenvedély dicsőséges keveréke révén kezdtem el kiadni. Nyugat-Londonban éltem, és egy helyi fogadóüzletben dolgoztam, ahol az angol és az izlandi diplomám ellenére igazgatótanácsként és pénztárosként végeztem. Élveztem, és először az életemben lettem; és egy szakértő minden egyes ló és kutya azon a formában, amely az adott évben fut. De nem éppen a tervezett karrier volt. Egy nap séta haza egy szomszédba, Sarahba esett, és beszélgettünk. Nagyon terhes, azt mondta nekem, hogy elhagyja a munkáját George Allen & Unwin Publishers-ben. - Ez Tolkien kiadója! - Ó, tetszik ez a fajta dolog? - kérdezte.

Mint? Szerettem Tolkienet. Bementem gyűrűk Ura 11 éves koromban, és - szégyellem, hogy elismerem - még mindig van a másolata, amit az iskolai könyvtárból készítettem, mivel nem tudtam elviselni, hogy részt vegyen vele, vagy megosztottam másokkal. Angol nyelvtudást vettem azért, mert az olvasás szeretete Tolkien professzor rám bocsátott, Anglo Saxonra szakosodott, mert saját specialitása volt; mesterképzéssel folytatta az öreg izlandi érettséget, mert Edda és a sagas inspirációt adott neki.

- Beírhatod és felveheted a rövidítést? - kérdezte. - Természetesen - hazudtam. A regényírók hazugságok születnek, félek. De ezek is problémamegoldók. A munkámat - a tévedésekre alapozva -, de Tolkien iránti szenvedélyem miatt is kaptam, és ahogy az új főnököm rámutatott, mert egy évvel a Ladbrokes-nál töltöttem, nem csak számoltam, hanem megértettem a szerencsejáték jellegét is, ami jó helyet adna nekem a kiadás helyett, ahol minden könyv, amelyre felvették, számított kockázatot jelent. Én magam tanítottam, hogy írjak és készítsem saját verziót, és nagyon rövid idő alatt eljutottam a titkári katasztrófa zónából a szerkesztőig, különös tekintettel a Tolkien listára.

Mivel írsz és szerkesztesz, van-e még többé? Vagy úgy gondolja, hogy egymásba táplálkoznak; az írás jobb szerkesztőt tesz, és fordítva?

Az írás és szerkesztés ugyanazon érme két oldala, és a két tudományág közötti visszajelzés felbecsülhetetlen. 7 vagy 8 éves korom óta írtam. De amikor elkezdtem közzétenni, körülbelül 10 évig abbahagytam az írást, így túlzottan meghaladtam a szerzők tehetségével. De végül, ahogyan többet megtudtam az íróiparról - és a szerkesztésről - egyre kevésbé lenyűgözött a mechanika, és újra elkezdtem írni, és minél jobban birkózottam a saját írási problémáimmal, annál jobban tudtam megérteni és segítsen a szerzőknek, akikkel dolgoztam. A kihívások természetesen különbözőek.

A létrehozás teljesen más sorrendet jelent a szerkesztésre. Nagy, magával ragadó, történelmi kalandrajzokat írok. Hosszúak és nagy betűkkel vannak kitöltve, és általában a tiszta tudatlanság bázisából indulnak ki, az emberekről és az időkről, amelyekről keveset vagy semmit sem tudok, ezért sok kutatásra van szükség: egy nagy kihívás. Hegymászóként gyakran hasonlítom a regény kezdetének folyamatát egy hosszú hegymászás lábánál, amelynek csúcsa a felhő elhomályosodik: tudod, hogy hosszú, kemény szlogen lesz, és jó ötlete van, hogy hogyan kezdj az útvonal, de csak egy homályos elképzelés arról, hogyan fogsz eljutni a csúcsra. Ez ijesztő!

Egy nagy, összetett szöveg szerkesztése önmagában is ijesztő lehet. Minden könyv, minden író különbözik attól, hogy hogyan közelítik meg a regényeiket, hogyan reagálnak a javaslatokra és szerkesztésekre; mennyire szigorúak az írásban, mennyire következetesek a jellemzésben és az eseményekben stb. szerkesztőként a feladata az, hogy segítsen nekik a látásuk legjobb változatát az olvasónak átadni, és ez lehet egy csinos feladat, attól függően, hogy milyen jól együtt dolgozol. Gyakran elmondtam, hogy jó szerkesztőnek tekinthető a pszichológus, az oroszlánfűző és a repülőshalász készségei: megértés, bátorság és türelem; valamint az empátia, az érthetőség, a rugalmasság és az alázat - az utóbbiak valószínűleg a legfontosabbak. Egyes szerkesztők, akik magukat a jobb oldalon gondolkodnak, kézzel fogják próbálni a szerzőre nézniük a szövegüket, de fontos megjegyezni, hogy végül a könyv az íróhoz tartozik, akinek neve a borítón van.

Ön inkább pszichológus, oroszlán szabotázs vagy légyhalász, akinek több epikusa működik Jég és tűz dala ? Szüksége van táblázatokra, hogy lépést tartson?

George vagyok az Egyesült Királyság kiadója. Olvastam és betápláltam minden észrevételt Anne Groellnek, az elsődleges szerkesztőjének, a New York-i Batmannak. Ő dolgozik vele a szöveggel. Ő egy agya a bolygó mérete és egy figyelemre méltó memóriabank minden karakterére, történetére és tényekre a világáról; hanem egy olyan rajongó csapata is (különösen Linda és Elio a westeros.org-on), akik ellenőrzik és megduplázzák a részleteket. És persze most is van A jég és a tűz világa háttér enciklopédia.

Hosszú epikus sorozatú írókkal - mint Robin Hobb - jegyzeteket és stíluslapot tartok az ellenőrzéshez, és ebben az esetben Anne az ő szerkesztői megjegyzéseit hozza hozzám: egy nagyon kölcsönös megállapodás.

Olyan sorozatban, mint George R.R. Martin's, úgy találja, hogy most közeledik az anyaghoz, amikor a sorozata olyan nagy lett? Vagy megpróbálja kideríteni azt a tényt, hogy könyvei ilyen szenvedélyes és széles körben elterjedtek?

Az Ön felelőssége még mindig a könyv legjobbja lehet, függetlenül a szerző sikereitől vagy hírnevétől, és tudom, hogy George nem szeretnék megköszönni egyiküknek sem, hogy másképp kezeljük. Ha bármi, akkor még kritikusabbá és óvatosabbá tenné, mivel annyi több szem van a munkán.

Mit mondana az elsődleges tulajdonságok, amelyeket a szerkesztett munkákban keres?

Számomra ez a hang. Egy könyv olvasása, bármely könyv (és nem csak SF és fantázia, hanem thrillerek szerkesztése is - vagyok a Dean Koontz, a Jonathan Freedland / Sam Bourne és a legutóbbi UK # 1 legnépszerűbb bestseller brit kiadója. A jég ikrek SK Tremayne) - olyan, mint egy utazás egy utazótárssal, akivel beszélget. A könyvből kiinduló hangnak érdekesnek kell lennie, hogy bekapcsolódhasson, és időt szeretne tölteni a szerző cégében.

A közelmúltban két ragyogó példát jelentett számomra Mark Lawrence - a Thorns-könyvek szerzője (Herceg, király, és Thorns császár), Bolondok hercege, A hazug kulcs és Osheim kerék - és Joe Abercrombie, akinek ragyogó YA-sorozata volt Fél király, Fél a világ, és Fél háború Csak közzétettem. Mark hangja terse, acerbikus, lírai, és emlékezetesebb bélésű lövedékekkel készült, mint bármely más író, amit idézhetek. Joe teljességgel elsajátította a mesemondását, és a hang éles és okos, és hangosan vicces; de sötét, és néha nagyon romantikus.

Természetesen a történet elengedhetetlen: meg kell változtatnod az oldalakat: de a hang az a dolog, ami a szerzőt egyedivé teszi.

Hogyan láttad, hogy a fantázia műfaj alakult ki karrierje során - különösen azért, mert a saját szereped a Voyagerben és annak növekedésében téged téged?

A fantázia az évek során grittier, sötétebb és reálisabb lett, elfogyott a tündéktől és a varázslattól. Láttam az elejét Stephen R Donaldson Thomas Covenant könyveivel a 80-as években, és minden bizonnyal a GRRM Jég és tűz dala A sorozat a fantázia, amelyet a reálpolitikánál jobban használnak, mint a varázslat. De tudod, van néhány nagyon sötét pillanat A gyűrűk ura, a költészet, a tündék és a lírika mellett. Ha összegezném a változást, amit a 30 évemben láttam, akkor az az, hogy egy fekete-fehér erkölcsi univerzumról költöztünk egy másikra, amely több szürke árnyalattal rendelkezik.

A TV-műsoroktól hasonlóan számos olyan sorozatsal dolgozott, amelyek kritikusan elismert képernyő-adaptációkat tartalmaznak Trónok harca filmekhez Gyűrűk Ura. Mi a gondolataid az adaptációkról - nézed őket, vagy próbálj meg távol maradni? És mint olyan személy, aki egyedülálló helyzetben van - távol van egy alkalmi nézőtől, de nem is a szerző - hogyan befolyásolja a kapcsolat a munkával a megtekintési élményt?

Egy ideális világban, mint egy folyamatban lévő sorozat szerkesztője, elkerüljük az alkalmazkodást, hogy az elsődleges teremtés tiszta legyen az elmédben … de nem élünk ideális világban, és figyeljük és tisztában vagyunk a különbségekkel A kiigazítások egy része az én munkám része, mint a szöveges munka. Azt kell mondanom, hogy ideges vagyok a Peter Jackson film adaptálásával gyűrűk Ura - Nem tudtam elképzelni, hogy a filmkészítő milyen módon végezheti el a közép-föld igazságszolgáltatását, nem is beszélve arról, hogy milyen karaktereket nőttem fel.

De amikor kiléptem a termelési autóból, amely 2000 szeptemberében Új-Zéland déli szigetén a nedves és ködös Queenstown feletti hegyek lejtőin gyűjtött, és látta, hogy Gandalf és Boromir a ködben jött létre, ott voltam Közép-föld, és teljesen elrontott. Hónapokat töltöttem a filmezés 3 éve alatt (mint Jude Fisher, írtam a filmeket kísérő Visual Companions-t), majd visszatértem a hobbit alkalmazkodás. A halászatot Aragorn, Legolas, Merry és Pippin mellett mentem, és Theoden királyt néztem, Frodóval, Sam-szal és Boromirral ivottam; evett halat és zsetont Eowynel. A „Ösztöndíj 10. tagjának” neveztek. Szeretem a kibővített változatokat gyűrűk Ura filmek: nem teljesen hűek a könyvhez, de a film az írott szó más közege, és ez az adaptáció természete, de annyira megragadják az eredeti igazságát és szellemét. Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy a változtatásokat meg kell tenni - és ez néha frusztráló, ha jól ismeri az eredetit -, de néha a változások nagyobb tisztaságot és élességet adhatnak a történetnek.

Nem volt a luxusom, vagy a szerencse, hogy időt töltsek a Trónok harca termelés, de azt kell mondanom, hogy szerettem figyelni a szériát, és annyira lenyűgözött a sorozat öntése és megjelenése: a jelmezek és a szettek dicsőségesek. és nem tudom elképzelni, hogy Tyrion más, mint ahogy Peter Dinklage személyre szabta.

Ez a probléma a modern korban való megjelenéssel: a vizuális kép olyan elsőbbséggel bír, hogy felülírja az írott szöveget. Nem hiszem, hogy van mód arra, hogy a két entitást elkülönítsék, kivéve, ha teljesen elkerüli a TV-t és az internetet.

Van valami története Aragorn, Legolas, Merry és Pippin halászatról? Milyen volt ez?

Néhány fénykép itt - az egyik Voyager csapat 1995-ben - minden lány-csapat!

És a Viggo cikkéből a Birodalom A 2011-es magazin Dom Monaghan-t mutatja a pisztrángnak, akit a Te Anau-ban horgászni mentünk.

Visszatértünk a Viggo bungalójába, ahol azt állítottuk, hogy hogyan lehet legjobban főzni őket (azt javaslom, hogy fóliában főzzem őket: Viggo elindult a saját útján, és a hal a robbant a sütőben… BK és Fon, a mérleg a Merry és a Pippin számára, készítette a curry-mártást), és a többi ösztöndíjat is kiszolgáltuk: Szép este volt. Sok jó emlék ilyen - túl sok a listához. Még mindig barátok vagyunk.

Milyen személyes kedvencei vannak a fantasy műfajban? Gondolod, hogy a műfaj fikciója az irodalmi világban marginalizálódott, vagy gondolod, hogy a mainstream, az irodalmi és a műfaji fikció közötti határok lebomlanak?

Nagyon szerencsés szerkesztő vagyok - részt vettem az abszolút kedvencemnek a műfajban való közzétételében - Kim Stanley Robinson, George RR Martin, Jack Vance, Robin Hobb, Guy Gavriel Kay, George RR Martin, Isaac Asimov, Arthur C Clarke, Raymond Feist, Stephen Donaldson, David Eddings, Mark Lawrence, Michael Marshall Smith, Joe Abercrombie, Megan Lindholm, Stephen King, Dont Koontz, Peter Straub, Peter V Brett. Szeretem Patrick Rothfussot és Ben Aaronovitchet is.

A legutóbbi kedvencek közé tartozik Ember a hamu Sabaa Tahir - Voyager válasza Az éhezők viadala - és Emily Mandel Állomás Eleven.

Széles körben olvastam, és nem csak a fikciót (az utolsó olvasmányok voltak) Minket David Nicholls, Albert Home hordozója Homer Hickam, Tereptárgyak Robert Macfarlane, Vad hattyúk Jackie Morris); és az internet számos olyan kereskedelmi korlátot lebontott, amelyek a műfaji könyveket a könyvesbolt sötét sarkába szállítják. És a hatalmas népszerűsége Trónok harca megnyitotta a műfajot olyan embereknek, akik soha nem látták magukat fantasy rajongóknak: mindannyian hálásak vagyunk George-nak.

Milyen tanácsot adna a törekvő szerkesztőknek?

Azt mondom minden fiatal szerkesztőnek: Ne kövesse a piacot, kövesse a bél ösztönöket! Olvassátok el olyan széles körben, mint amennyit csak tudsz a munkádon kívül, és keressetek minőséget az írás és a mesemondás során, megtanulják, mi teszi a különböző struktúrákat, hogy felismerje valami különlegeset, amikor látod. És akkor ragaszkodj a fegyverekhez. Ha úgy gondolja, hogy kitűnő, harcolj a fogakkal és a körmökkel, hogy megszerezzék azt, majd hosszabb ideig ragadjanak be a kiadványba. Ez a szerkesztő feladata: az új szerző iránti lelkesedés megtartása, a kollégák emlékeztetése, hogy szükségük van a figyelemre és támogatásra. Ez fárasztó lehet, de Ön az egyetlen ügyvéd, akinek a szerzője van egy kiadóban, így ha egy írót vesz fel, az a felelőssége, hogy nekik a lehető legjobb tapasztalatot nyújtsa a cége által közzétett adatokról.