Az emberek valószínűleg ezt az 500 font-os madarat kipusztítják Ausztráliában

$config[ads_kvadrat] not found

Az Erdő Titka (Lyrics Video)

Az Erdő Titka (Lyrics Video)
Anonim

Találkozik Genyornis newtoni, a dinoszaurusz-szerű madár, amely Ausztráliába 47 000 évvel ezelőtt húzódott. A repülés nélküli madárfajok lenyűgöző 500 fontot mértek, és 7 méter magasak voltak. Azonban egy új elmélet azt javasolja, hogy az éhes emberek nem egyeznek meg.

Két új tanulmány, melyet a héten tettek közzé Nature Communications új súlyt adtak az elméletnek, hogy az emberi ragadozó a mérlegeket a Genyornis newtoni és más nagy állatok.

10 000 és 50 000 évvel ezelőtt legalább körülbelül 100 kiló - közösen megafauna néven ismert - állatfajok széles körű kihalása történt. Bár a tudósok képesek voltak átmenetileg átfedni az embereknek az Ausztráliába történő bevezetését az extinkciós ráták növekedésével, hiányzik a fizikai bizonyíték arra, hogy az emberek ezeken a nagy állatokon megfosztottak. Ennek eredményeként néhány kutató továbbra is azzal érvel, hogy az éghajlatváltozás a valószínűsíthető bűnös.

De ezek a madarak ízletes, tápláló, 3,5 kilós tojást hagytak, ami valószínűleg csak az ausztrál Outback körül ült. Ez több mint két tucat csirke tojásnak felel meg, és körülbelül 2000 kalóriát adott energiának. Pontszám!

Egy tanulmányban a szerzők az e vadállatokból származó tojáshéj töredékeit több mint 200 Ausztrália környékén írják le, és égési mintákat mutattak, amelyek ellentmondanak a tűzvésznek. Ehelyett volt néhány fokozatos égési minta, mintha a kagylót egy tábortűz közelében szétszórták volna, az egyik széle süllyedt, a másik pedig többnyire égetlen.

„Ezek a jellemzők leginkább összhangban vannak az emberekkel, akik egy vagy több tojást gyűjtenek a fészekből, tüzet készítenek, és feltehetően a tojást főzik” - írják a szerzők. „Ugyanezen okból kifolyólag a papírtálcán forró vizet lehet forrni, anélkül, hogy megégetné a poharat, főzzön egy tojást oly módon, hogy a tojás ne robbantjon fel, nem fogja meg a tojáshéjat.”

Hasonló égési minták jelennek meg ugyanazon korszakból származó emu tojásokon, és ma is megtalálhatók.

Az emu-tojás hagyományos aboriginális főzésének rekordjai viszonylag lassan főzik a tojásokat, vagy a növényzetbe csomagolt tojásokat, vagy a talajba ásott lyukba hevert hamu, amelyből a tojást eltávolítják és gyakran elforgatják vagy rázzák, majd a cikk szerint áthelyezve.

A tojások égésének időkerete korrelál mind az emberek osztrák kontinensen történő szétszóródásával, mind a fokozatos kihalásával. Genyornis newtoni.

A második tanulmány, ugyanazokkal a szerzőkkel együtt, az ellenkező szögből állt, és súlyt adott az éghajlatváltozás helyzetére nem megafaunal kihalását okozhatja Ausztráliában.

A szerzők azt is kimutatták, hogy az éghajlatváltozás időszakai nem egyeznek meg a magasabb kioltási arányokkal rendelkező időszakokkal, amikor naprakész technológiákat alkalmaztak a fosszilis rekordra. Azt is megmutatják, hogy az emberek és a megafauna a kontinensen átfedésbe került mintegy 13 500 évig, ami elég hosszú lenne ahhoz, hogy a ragadozó nyomást befolyásolja a megafauna túlélésének képessége.

„A kvantitatív modellek azt mutatták, hogy még a hatalmas kontinensen élő és a kőalapú technológiákat használó vadász-gyűjtögetők kis csoportjai is képesek az alacsony népességnövekedési rátákkal rendelkező fajokat, például nagy testű emlősöket elpusztítani” - írják a szerzők.

A tanulmányok együttesen új erőt adnak arra az érvre, hogy az emberek formálják a tájképeket, amiket drámai módon élünk nagyon, nagyon hosszú ideig. Még a ritka törzsi emberek is, akik kőszerszámokkal rendelkeznek, felelősek lehetnek a bolygó megafauna nagy százalékának eltörléséért. Ez a fajta rémisztő szemléletbe hozza azt a kárt, amit ma a bolygón és lakóinak tettünk.

$config[ads_kvadrat] not found