Hogyan írja Seth Margolis a kettős életet mint márkastratégust

A karrier ritkán megy terv szerint. A Job Hacks-ben a szakembereket megrázzuk, hogy betekintést nyerjenek a területük tetejére. Ezen a héten beszéltünk a regényíróval, New York Times Seth Margolis márkastratégusa arról, hogy amerikai életének második fele az elsővel párhuzamosan futott.

Név: Seth Margolis

Eredeti szülőváros: Harrison, New York

Munka: Seth Margolis számos kritikusan elismert regény szerzője Ézsaiás elvesztése amelyet Halle Berry főszereplésével azonos nevű filmré alakítottak. Ő is egy vadonatúj, de ugyanolyan időigényes munkát végez, mint a márka-stratégia.

Hogyan jöttél el a kezed?

Két karrierem van, és mindig is van. Az egyik karrier márkastratégus és marketing tanácsadó vagyok, és a felnőtt életem nagy részében megtettem, hogy üzleti iskolába mentem. És valaki számára, aki segített a vállalatoknak, hogy segítsenek maguknak a márkának, meglehetősen gyenge munkát végeztem el, mint egy író. Most már hét regényt írtam - összesen hét -, amelyek közül egyiknek semmi közös van.

Az első két könyv, amit írtam, rejtély volt. Aztán írtam Ézsaiás elvesztése. Ez a legutóbbi egy felfüggesztő regény, amely az Elizabetani időkben fele, az aktuális nap fele. Amit elmondanám a márkajelző ügyfeleinknek, következetes szemléletűnek kell lenned, és ezt nem csináltam egyáltalán az írásomban.

Mindig is írónak akartál lenni?

Attól az időponttól kezdve, amikor gyerek voltam. Valamikor a 20-as években írtam egy rövid történetet, és elküldtem A New Yorker. Két héttel később kaptam egy nyomtatott elutasító jegyzetet, amely csak két szót mondott: „Sajnálom, nem.” Annyira elpusztultam - ahogyan 20-os dolgok túlreagálhatnak -, hogy üzleti iskolába jelentkeztem és MBA-t kaptam. Több év múlva jártam, és a 30-as években jártam, és jó voltam a karrieremben, és azt hittem: „Egy regényt fogok írni.” És nem fogom tenni a regény közzétételét a siker kritériumaként, de amikor beírom a „The End” szavakat, úgy érzem, hogy elértem valamit. És ez az, amit tettem. Ezután jött az egész szerkesztés, újratárolás, ügynök keresése, kiadó keresése, közzététele. És mégis, amikor ma találkoztam írókkal, és azt mondják, hogy „befejeztem egy könyvet”, és most keresnek egy ügynököt vagy egy kiadót, és mindig azt mondom, csak állj le és vigyázz magadra. Nagyon nehéz befejezni egy regényt.

Még akkor is, ha sikeres regényíró vagy, még mindig megtartja napi munkáját. Ez részben azért van, mert élvezed, vagy azért, mert ebben a napban és korban meg kell lenned J.K. Rowling, hogy teljes munkaidőben író legyen?

Ez mindkettő. Más, mint amikor eladtam Ézsaiás elvesztése A Paramount Pictures-hez soha nem volt hatalmas váratlanul az írásom. És két gyereket emelek. Szóval mindig szükségem volt egy második karrierre, de annyira írtam, mint amennyit úgy tudok, hogy korán reggel felkelek és körülbelül minden nap körülbelül 6:30 és 7:30 között írok. Meglehetősen produktív lehetsz. A személyiségemnek megfelel a két párhuzamos pálya. Nem vagyok igazán jó a szabadidővel, őszintén szólva. És amikor olyan sok történetet gondolsz az írókról, akiknek nehéz életük van és problémái vannak az alkohollal vagy a kábítószerrel, vagy depresszióval - a természetben, a fikció írása azt jelenti, hogy sok időt töltesz egyedül egy szobában. Talán ez a tünetek mindegyikére alkalmas.

Tehát mivel egy író egy szobában zárja magát, mi volt az a tapasztalat, hogy nézhesse meg a képernyőn beállított munkáját?

Összehasonlítom azt, hogy gyermeke felnő, és függetlenné válik, és azt mondja, és olyan dolgokat csinál, amelyeket nem gondoltam, hogy képes volt. Létrehoztad ezt a történetet és karaktereket, aztán figyeled őket a képernyőn, és gondold: „Miért csinálják ezt? És miért mondják ezt? ”Nagyrészt pozitív volt, hogy jó film volt, és úgy éreztem, hogy„ wow megalkottam valamit, ami valójában olyan életet jelent, amit meghaladtam. ”

Volt-e már idő, amikor nehéznek találta mindkét pályafutását?

Természetesen napok voltak, ahol szeretnék otthon maradni, és csak egy másik fejezetet írnék. Mindig úgy gondoltam, hogy nem segítene az irodalmi karrieremben, ha az emberek tudnák, hogy nagy, nagyon jól ismert cégekkel dolgozom a márkájukon. És ha a márkakereskedő ügyfeleim tudnák, hogy írtam fikciót, bizalmatlanságom lenne az ítéletemre vagy a munkájuk iránti elkötelezettségemre? Szóval mindig megtartottam őket, és ilyen típusú skizofrén életet éltem, amit valóban élveztem.

Azokban az években, amikor ezt tettem, csak háromszor volt az, hogy az egyik ügyfelem valaha is kapcsolatba lépett. Az egyik csak tegnap volt egy nagyon nagy tanácsadó cégnél, D.C.-ben, ott voltam egy találkozón, és utána egy nő jött hozzám, és azt mondta: „Ó, nem várhatok, hogy elolvassam A Semper Sonnet. És volt ez a dislokáció - szinte nem emlékszem arra, hogy miről beszél!

Tehát soha nem találtam olyan konfliktust vagy problémát, amely a kétet zsonglőrte, de idő és erőforrások tekintetében néha úgy találom, hogy a két párhuzamos élet vezetése kihívást jelenthet.

A fikció és a márkázási vállalkozások két írásmódja nem olyan más. Mindketten történeteket mesélnek. Ez az, amit egy márka jelent; egy történet egy termékről vagy egy cégről, és ezt a történetet szavakkal vagy képeken keresztül mondod el. És amikor egy regényt írsz, szavakon keresztül mesélsz egy történetet. Ugyanazon tehetségre és képességre támaszkodik. A napjaimat igyekszem segíteni a nagyvállalatoknak, hogy elmondják a történetüket ügyfeleiknek és részvényeseiknek, valamint az alkalmazottaknak. És korán reggel mondom a saját történetemet, a saját szavaimon és a karaktereken keresztül.

Mi a leginkább izgatott a közeljövőben?

Egy másik könyv írása és közzététele kivételével azt hiszem, hogy az olvasókkal folytatná a kapcsolatot, és megpróbálná megkapni a könyvet az ottani hatalmak és erőforrások felhasználásával, amit nekem mostanában alkalmaztam -, amit soha nem tettünk. Korábban az összes többi könyvemben ült, és várjon, amíg a kiadója valamit csinál. Jelentkezzen be egy könyvesboltban, amely egyre ritkább ezekben a napokban, vagy adjon hozzá egy kiegészítőt A New York Times amelyeknek soha nem volt és nagyon kevés szerzője van. De most nem kell várnia, amíg a kiadója semmit nem tesz. A kezdeményezést önmagában is megteheti. És tényleg ezt élvezem. Tehát más, mint egy másik könyv írása, amit várok.