Jupiter színei: A tudósok új magyarázatot adnak a titokzatos mintákra

$config[ads_kvadrat] not found

Dokumentumfilm - Irány a Jupiter

Dokumentumfilm - Irány a Jupiter
Anonim

Az új tanulmány végül magyarázatot adott a Jupiter színeire és a szokatlan kavarogásra. Ezek a gáznemű kavarogok az óriási bolygó legismertebb aspektusává váltak, de az egyik leginkább zavarba ejtő tulajdonságai. Egy tudóscsoport azt mondja, hogy most megértik, hogy mi okozza a bolygó megkülönböztető színsávjait, és miért viselkednek ezek az örvények, ahogyan csinálják.

Navid Constantinou és Jeffrey Parker asztrofizikusok új elméletet fogalmaztak meg arról, hogy a Jupiter sugárhajtóművei, amelyek szabályozzák a gázok áramlását a bolygó külső atmoszférája körül, ténylegesen levágnak és formálódnak a Jupiter felszín alatti mágnesezett gázok. Eredményeiket közzétették Az asztrofizikai folyóirat csütörtökön.

A tudósok tudták, hogy a Jupiter megjelenését képező színes ammóniafelhő csíkokat sugárfolyások vagy erős szélsávok vezérlik, amelyek súrolják a gáznemű bolygót. A felszínen ezek a sugárfolyamok hasonlóan viselkednek a Föld légköréhez, de a Jupiter légköri felhőinél eltérő funkciót kapnak. A NASA Juno missziójának 2016. júliusában megérkezett legutóbbi méréseinek köszönhetően a tudósok felfedezték, hogy ezek a sugárhajtások 3000 kilométert (kb. 1800 mérföldet) mélyítettek, mielőtt hirtelen megállnának.

Ahhoz, hogy eljuthassunk ezekhez a sugárhajtásokhoz, Constantinou és Parker létrehozott egy matematikai modellt, amely a Föld saját sugáráramlásai és időjárási mintái alapján ismert. Jupiter, amely többnyire hidrogénből és héliumból áll, intenzív gáznyomást tapasztal a felszín alatt, ami az elektronokat a hidrogénből és a hélium molekulákból lazíthatja. Miután ezek a molekulák szabadon mozoghatnak, elektromos és mágneses mezőket hoznak létre. És csak úgy történik, hogy a Jupiter nem tapasztalja ezt a nyomásszintet, amíg a gáz el nem éri a 3000-et a felszín alatt, pontosan ott, ahol a sugáráramok megállnak.

A csapat megállapította, hogy ezek a sugárfolyások áramlik a Jupiter felszínén lévő trippy minták diktálására, és pontosan 3000 kilométerrel végződnek a nyomás alatti mágneses mezők miatt. Ezek a mágneses ingadozások ezután befolyásolják az űrből származó mintákat és mozgásokat.

Constantinou és Parker azt mondják, hogy ezek a számítások egy lépéssel közelebb kerülnek a tudósokhoz ahhoz, hogy kiszabadítsák a gáz óriás titokzatos belsejét. Továbbra is tervezik Jupiter mágneses mezőinek tanulmányozását, és remélhetik, hogy egy nap a bolygót űrlaborként fogják látni, és példát mutatnak arra, hogy a légköri áramlás hogyan működik más bolygókon.

$config[ads_kvadrat] not found