Írási tippek: Benjamin Dreyer megosztja a titkokat az időtlen stílushoz

Benjamin Dreyer, a Random House kiadók másolatfőnöke, felügyeli a stílust és a szabványokat a világ egyik legfontosabb könyvkiadóján. De talán ésszerűen a Twitter másolatfőnökének is nevezhető, ahol ismert, hogy elhagyta híres #CopyeditingProTips-jét a 24.000 követőjéhez (vegye figyelembe, hogy a „mindfajta értelemben a„ gázfény múltbeli feszültsége ”a bye-nál) - „megvilágították”, nem „megvilágították.” ”) Ez egy kicsit meglepő, hogy a Random House népe végül beszélt vele arról, hogy írási tanácsát könyvbe fordítja. Dreyer angolja: Egy teljesen helyes útmutató a tisztasághoz és stílushoz, melyet kedden közzétették a vélemények rave. Dreyer-nek a pub-napján megérkeztem, hogy beszéljen a nyelvtan nyelvű hírnevéről, az internet nyelvre gyakorolt ​​hatásáról, és természetesen arról, hogy mindannyian meg tudjuk rendezni az írásunkat.

Ez a Stratégiai hírlevél adaptált változata, egy heti hírlevél, amely a bejelentett szolgáltatási újságírásról szól, a jobb életről. Iratkozzon fel ide, hogy minden csütörtökön egyenesen a postaládájába kerüljön a stratégia.

Próbálja ki ezt a taktikát

Dreyer könyve 2016-tól kezdődik a vírusos csipogással, ahol a pszichológus által jóváhagyott Marie Kondo felidézése során ajánlja az „írás rendezését” egy héten keresztül, anélkül, hogy „nagyon, valójában, tényleg, egészen, természetesen, így, Tényleg. ”Ezek a rettegett„ Throat-Clearers ”szavakat írja le, amelyek kevésbé adnak hozzá, amit mondasz, és ha már ott van, akkor felboríthatja az aktuális pontot. A régi szerkesztõmnek is nagy taktikája volt, amit még mindig használok: Amikor elkészítesz egy darabot, jelölje ki a „dolog” szó minden megjelenését és cserélje ki. Mindig gondolkodhat egy pontosabb és punchier-cserére.

A takarítás életváltó varázsa (az Ön írása)

Menj egy hétig

• nagyon

• Inkább

• igazán

• egészen

• így

• természetesen

• valójában

- Benjamin Dreyer (@BCDreyer) 2016. május 17.

Stílus Ez igazán időtlen

Minden évtizedben általában új népszerű könyvről van szó. 16 éves voltam Eszik, hajtások és levelek, ami a legkedvezőbb lett a New York Times kijelentette, hogy „helyes felhasználást tesz lehetővé… hűvös”. Mert mindig szeretem barátságos, nem konfrontatív megjegyzéssel kezdeni az interjúkat, megkérdeztem Dreyer-től, hogy megpróbálta elkerülni a stílusvezető hagyományos buktatóit, hogy elengedhetetlenek, unalmasak és gyakran dátumok.

- A cím, amellyel szerződést kötöttünk, volt Az utolsó szó, és én jól emlékszem a férjemre, aki utálja a címet. Azt mondta: „ez a főnök és a hectoring és a rohanó”, és azt mondtam: „igen, tudom” - emlékszik Dreyer. - De minél többet vizsgáltam azon dolgokról, amiket akartam írni - hogy megbizonyosodjak róla, hogy pontosan beszélek, nem egyszerűen tükrözik a saját szeszélyeidet -… Sok dolog volt, amit meggyőztem magam, hogy megváltoztassam a gondolataimat. Úgy éreztem magam egyre nyitottabbá.

Ez egy frissítő perspektíva egy nyelvtanár számára, amit Dreyer mondott, amikor felemelte a sorozatot a bizonyítóból, hogy másolja a szerkesztőt a másolatfőnökre, ahol többek között köteles az ujját az impulzuson tartani, hogy hogyan fejlődik a nyelv. Például Dreyer azt mondta nekem, hogy a másolószerkesztők mindig követik a szótárat. Vagy legalábbis addig, amíg meg nem találkozott a szótárban lévő emberekkel, aki azt mondta neki ők tértek neki.

„Nem változtatjuk meg ezeket a dolgokat, kivéve, ha először megváltoztatod őket” - mondta Merriam-Webster szerkesztője Dreyernek, emlékezésének megfelelően. „A kiadványunk során angolul vesszük el a jelzéseinket, és ennek megfelelően módosítjuk az építményeket. Nem írunk elő. Olvassuk, mi folyik itt.

Imádom ezt a mentális képet; az angol nyelv egyik legjelentősebb bírója, akik egymás felé mutatnak, mint egyfajta magassugárzó, a Spider-Man méménél, és ragaszkodnak ahhoz, hogy „nem, Ön menj elsőnek!"

A történet természetesen az, hogy még azok a népek is, akik a szabályokat hozzák létre, nem biztosak abban, hogy mi a szabályok, vagy mi lesz. Ez az egyik oka annak, hogy a nyelv annyira szórakoztató lehet, különösen az interneten, ahol a wordplay, a rövidítések, a képek és a rejtett hivatkozások szabadon oszthatók meg egyetlen hangulatban. Ez nem jelenti azt, hogy az internet post-text nyelvén nincs saját szabálya. De ez azt jelenti, hogy a szabályok még gyorsabban változnak, és talán inkább hajlíthatóak, mint korábban. A kihívás az, hogy olyan iránymutatásokat hozzunk létre, amelyek jól írhatnak ebben a bátor új világban, és amelyek képesek elviselni. Szerencsére Dreyer tűnik a feladatnak.

Nagyon okos = ragyogó.

Nagyon fáradt = kimerült.

Nagyon éhes = rettenetes.

SZÁMÍTJA, néha csak egy "nagyon".

Csak figyeljen.

- Benjamin Dreyer (@BCDreyer) 2016. május 28.

Nézd meg a Pet szavakat

Mindenkinek megvan a kisállat szava (valószínűleg egy hónappal az innovációról, mielőtt megtanultam csinálni egy történetet, anélkül, hogy legalább egyet „dobnánk át”). Dreyer elismeri, hogy affinitása van a „fogalom” szóhoz. Mindannyian vannak olyan szavak, amelyek, akár úgy gondoljuk, hogy okosak vagyunk, vagy különösen hasznosak a mindennapi életünkben, túlhasználjuk. Az írásból megtanulni a kisállat szavait észrevenni és megmunkálni fog, így tisztábbá és kevésbé ismétlődővé válik.

(Melyek a kedvtelésből tartott szavai? Én őszintén kíváncsi vagyok. Lőj nekem egy e-mailt.)

Embrace befogadó nyelv

A jó írás esernyőszabálya az, hogy gondolkodj a közönségedről, de Dreyer rámutat arra is, hogy a közönség sokkal nagyobb, mint amit észlelünk. Amikor például először elkezdte szerkeszteni, az útszabályok kimondták, hogy ha egy generikus személy megjelent valamilyen szövegben, akkor „ő” -ként említi őket.

„Ezt már nem csináljuk, mert az alapértelmezett ember nem ő, az alapértelmezett ember egy személy” - mondja. „Mindig nagyobb világ volt; ez nem mindig volt nagyobb világban. És meg akarod ölelni ezt.

Dreyer könyve kedden jött ki, és megrendelheti a könyvet. Ahogy elképzelheted, teljesen megaláztam, hogy elolvassa ezt. De legalább tudom, hogy nem talál semmit.