A párizsi éghajlati ügylet már most is különbséget tesz, és még nem írt alá

Két hónappal ezelőtt a 196 ország képviselői konszenzusra jutottak. Megállapodást kötöttek a fosszilis tüzelőanyag-korszak megszüntetésére. De vajon a párizsi éghajlatváltozási megállapodás megváltoztatta-e a világot, vagy csak egy kicsit nehezebb és messzebb rúgta-e a csapatot? Hónapok később érdemes egy állapotfelmérést.

A válasz minősített igen, bár a hivatalos aláíró fél csak április 22-ig tart. Nem, a világ nem igazán változott egyik napról a másikra. A piacfelügyelők a fosszilis tüzelőanyaggal foglalkozó vállalatok számára látott állományokat láttak, és a megújuló energiaforrások tekintetében emelkedtek, de ezek a piaci kiigazítások voltak, nem lényeges változások. És Obama erőfeszítései a szén-dioxid-kibocsátás szabályozására, néhány kommentár javasolta, hogy a párizsi megállapodás már komoly bajban lehet.

Mégis, a változás - valamint a nagy mennyiségű korom - a levegőben van.

Az alábbiakban a párizsi megállapodás megkötötte: lehetővé tette a nulla kibocsátású jövőkép elképzelését. Ahhoz, hogy a megállapodás elérje azt a célt, hogy a felmelegedés „jóval alacsonyabb” két Celsius-fokra korlátozódjon, és 1,5 fokos korlátozásra törekedjen, a világ e század közepén nulla nettó kibocsátást kell elérnie. Hamarosan! Ez egy ambiciózus - lehet, hogy lehetetlen - cél, de a párizsi ügyletben a világ országai bejelentették, hogy méltó cél, és elkötelezettek.

Az eredmény egy olyan bolygó, ahol a fosszilis tüzelőanyagok hosszú távú befektetései már nem tekinthetők életképes lehetőségnek. Norvégia 794 milliárd dolláros szuverén vagyonalapja a közelmúltban 73 vállalatból, többnyire szénenergia-társaságokból értékesített, mert környezetvédelmi politikájuk kockázatot jelentett a hosszú távú jövedelmezőségre.

Az InfluenceMap egy közelmúltbeli jelentés szerint rögzített egy „éghajlatváltozást az éghajlatváltozással szembeni politikai tevékenységnek közvetlenül a párizsi tárgyalások előtt és után”. A gondolkodó testület a párizsi rendezvényt „alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátású jövőbeni politikát támogató vállalati attitűdök„ fordulópontja ”.

A fosszilis tüzelőanyaggal foglalkozó vállalatok maguk kezdik látni az írást a falon. Csak ezen a héten a BP felső sárgaréze támogatta a szén-dioxid-kibocsátás globális árát. A bejelentés egy nemzetközi kőolajhét-ülésen került megrendezésre a fosszilis tüzelőanyagok jövőjéről egy szén-dioxid-korlátozott világban. Ez volt az első alkalom, amikor a konferencia különös időt szentelt az éghajlatváltozás megvitatására.

Elképzelhető, hogy a megújuló energia iránti lelkesedés az elmúlt évben romlott, miután az olajárak összeomlása elhagyta a világot az olcsó üzemanyagban, de ez nem történt meg. Az emberek és a kormányok továbbra is látják, hogy a megújuló energiaforrások társadalmilag kívánatosabbak, és hosszú távon kevésbé kockázatosak. Ami igazán nem kell, hogy legyen: egy véges kínálatú anyag kitermelésén alapuló termék csak hosszabb távon drágulhat, míg a technológián alapuló termékek inkább exponenciálisan olcsóbbak.

A párizsi konferencia megerősítette az új globális perspektívát: a fosszilis tüzelőanyagok ma veszélyesek, és holnap elavulnak. Ki akar lenni drámai árváltozásokra, főként az OPEC szeszélyére? Természetesen nem Nigéria, Venezuela és Oroszország - néhány olyan olajtermelő ország, amely leginkább sújtotta a legutóbbi árösszeomlást. A politikai felfordulás kísérte az árstöket az olaj exportőrök és mások számára, és ezzel párhuzamosan a gazdaság diverzifikálására tett erőfeszítés a jövőbeli ingadozásoktól való szigeteléshez.

Az alacsony olajárak valami mást jelentenek - több olaj- és gázipari vállalat bezárja az üzletet, míg a nyitva maradók kevesebbet fektetnek be új források feltárására. Az árak nem maradnak örökké alacsonyak, de amikor visszamegyek, egyre több elektromos autó és nagyobb napfarmok lesznek. A világ olajellátása soha nem lesz kiszárad, de a kereslet csak elpárologhat.