Paranoid gondolatok kapcsolódnak a politikai különbségekhez a társadalmi fenyegetés vizsgálatában

A konzervatívok és a liberálisok közötti egyre szélesebb politikai szakadék ezen korszak meghatározó pillére lesz az Egyesült Államok politikájában. A Pew-kutatóközpont 1994-ig tartó felmérések alapján dokumentálta ezt a szakadékot, de a társadalomra gyakorolt ​​hatása csak most jön létre. Szerdán egy London University College csapata kiadott egy dokumentumot, amely arra utal, hogy ez még a paranoiát is ösztönözheti.

Az a érzés, hogy mások rosszindulatúan kihozzák Önt, a paranoia bizonyos mentális betegségekkel és pszichiátriai rendellenességekkel jár, de esetenként paranoiás gondolatok nem ritkák a lakosság körében. Nichola Raihani, Ph.D., az evolúció és a viselkedés professzora tanulmányi szerzője meg kívánta vizsgálni, hogy bizonyos „társadalmi fenyegetések” vagy helyzetek paranoiás tendenciákat eredményeztek-e. A társadalom ma leginkább elterjedt fenyegetéseihez fordult: a politikai csoportok és a társadalmi státusz különbségei.

„Meg akartuk érteni, hogy az emberek miért változnak annyira a paranoiás gondolkodás iránti tendenciájukban az általános népességben” - mondja Raihani Inverz. „Tanulmányunk kísérletileg azt mutatja, hogy a társadalmi fenyegetés valóban paranoiás gondolkodást eredményez.”

Feltételezte, hogy a politikai csoportok és a társadalmi státusz észlelt különbségei elég erős „társadalmi fenyegetések” lehetnek ahhoz, hogy még a legszabadabb személy megkérdőjelezze a biztonságát. Ennek bemutatásához az online felméréseket 2030 résztvevőnek osztották ki, amelyek célja a paranoia, a politikai hovatartozás és a társadalmi státusz alapszintjének mérése. A politikai hovatartozást illetően a résztvevőket arra kérték, hogy rangsoroljanak 0 (nagyon liberális) és 100 (nagyon konzervatív) között; a társadalmi státusz megítélése érdekében a résztvevőket arra kérték, hogy ítéljék meg, hogy a tíz lépcsős létra egy képén milyen társadalmi helyzetben tartották őket.

Ezután játszották a „Diktátor játékot”. Ebben a két játékosban az egyik játékos a „diktátor” szerepét kapja, és ötven centet kap. A játék ebben a pillanatában a diktátornak két fő adata van a másik játékosról: arról, hogy rangsorolták-e magukat magasabbnak vagy alacsonyabbnak, mint a diktátor, vagy hogy ugyanannak a politikai csoportnak a részei.

Ezután a diktátornak el kellett döntenie, hogy a pénz felét a másik játékosnak küldje-e vagy tartsa meg magának. Ezután a játékosok úgy ítélték meg egymás cselekedeteit, mint „rosszindulatú” vagy „nem rosszindulatú” lépéseket.

Ez a teszt sajnos tükrözi a legrosszabb tendenciáinkat a valós életben. A különböző politikai csoportokból származó emberek inkább jobbra csúsztatták ezt a skálát, jelezve, hogy úgy vélik, hogy az ellenkező párt „diktátora” kihozta őket, mondja Raihani. Hasonló eredmény mutatkozott, amikor egy magas státuszú diktátort egy alacsony státuszú játékossal egyeztettünk: az alacsony státuszú játékos úgy gondolta, hogy a diktátor jobban érdekli a saját vagyonának megsemmisítését, mint a sajátjuk növelését.

„A társadalmi veszélyre való figyelmeztetés kulcsfontosságú a túlélésünkhöz, de eredményeink arra utalnak, hogy a társadalmi különbség önmagában arra ösztönöz bennünket, hogy gondolkozzunk, hogy a másik személy árthat nekünk” - mondta Raihani. Röviden összefoglalva, megvilágítja, hogy az emberek inkább a „rosszindulatú” -hoz hasonlítanak. És sajnos, minél többet érezzünk azzal, hogy összehasonlítjuk valakivel, annál valószínűbb, hogy érezzük őket fenyegetőnek.

Az evolúciós biológus szemszögéből Raihani azt feltételezi, hogy ez a tendencia a „rivális és néha halálos verseny, amely a rivális koalíciók között fordul elő, hosszú távú története”. Ebben a nézetben az a tendencia, hogy a legrosszabbat gondoljuk egymásra a tartós küzdelemből, hogy túlélje azt az időszakot, amikor az erőforrások sokkal korlátozottabbak voltak, mint ma.

Ha ez a tendencia már évszázadok óta sóhajtott agyunkba, akkor egy kicsit nehezebben kell dolgoznunk, hogy most legyőzzük azt, hogy a túlélésért küzdő küzdelem nem olyan szörnyű. Nehéz lesz, különösen, ha a politikai különbségek egyre hangsúlyosabbak, és a pártok még inkább különböznek egymástól, de tudva, hogy az elsődlegesen az elsődleges lépés az együttműködés és a bizalom evolúciós akadályainak leküzdése.