A természettudományi múzeumok tele vannak ismeretlen példányokkal

What is a term in Algebra?

What is a term in Algebra?
Anonim

Egy új tanulmány az Oxfordi Egyetemen azt sugallja, hogy a világ minden tájáról származó gyűjteményekben a természettudományi példányok felét tévesen lehet címkézni. Ezt a riasztó - ha nem riasztó - megállapítást a botanikusok hozták, akik a fajokat kereső példánykezelő rendszereken keresztül repedtek. A kérdéses faj? Afromum, egy afrikai gyömbér nemzetség, Ipomoea, burgonya nemzetség, és dipterocarpaceae, az esőerdők fája. Ezeknek a kereséseknek az eredményei más, összetett problémákra utaltak.

Afromum a növények 58% -át félrevezetették részben azért, mert a gyűjtők egyszerűen azonosították a fajokat, de nagyrészt azért, mert a fajok nevei változhatnak és nem frissültek. A múzeumban lévő példányokat gyakran elavult nevek, vagy csak a nemzetség nevei alapján sorolták fel, amelyek nem helyesek, de nem is hasznosak.

A kutatók 49,500-at találtak Ipomoea minták, amelyek 40% -át elavult szinonimákkal jelöltük. Ez összhangban volt a Afromum eredményeket, de a példányok 16 százaléka neveket tartalmazott, amelyek inkonzisztensek vagy érvénytelenek voltak. A nevek önmagukban nem voltak taxonómiai értelemben.

És akkor ott voltak a dipterocarpaceae minták, amelyek közül sokan ugyanazon üzemek termékei voltak (a szokásos gyakorlat, hogy több mintavételre kerülnek egyetlen növényből). A 9 222 gyűjteményből létrehozott 21.075 példányból 29 százalék volt másként megjelölve, mint az ugyanazon átkozott fák más darabjai. A kutatók nem igazán tekintették meg, hogy mely címkék voltak helyesek, mert több címke nem volt.

A kutatás abban az értelemben kényszerítő, hogy a jelentős probléma körét illusztrálja, hanem azért is, mert szinte elkerülhetetlen megoldásra mutat.A mintakatalógusok decentralizációja olyan helyzetet eredményezett, amikor a nem szakértőket felkérik a fajok címkézésére (és nem csak a növényekre emlékeztet, a rovarhelyzet valószínűleg rosszabb). Nem meglepő, hogy ez nem működik. A kutatók azt javasolják, hogy a digitális megoldás rendben van, és bár ez a következtetés nyilvánvalónak tűnik, arra is rámutat, hogy mennyi munkára van szükség ahhoz, hogy a múltbeli gyűjteményeket és felfedezéseket a jövő tudománya szempontjából tartsák.