Új fosszilis bizonyítékok mutatják az emberek és a csimpánzok geológiai okát

$config[ads_kvadrat] not found
Anonim

Annak érdekében, hogy fosszilis legyen, az állatnak nagyon különleges, általában nagyon rossz módon kell meghalnia. Egyfajta módon, amely megőrzi testét, mint például a tar-gödörbe való bejutás. Mivel ez nem történik meg gyakran, a fosszilis bizonyítékok nehezen érhetők el. Ilyen bizonyítékok hiányában a tudósok a változás genetikai rátáinak becslését használták, hogy megbecsüljék az idő és az evolúció közötti pontosságot az emberek és a csimpánzok között. A becslések meglehetősen kicsit eltérnek, de leginkább öt-hét millió évvel ezelőtt koncentrálódnak.

Azonban Etiópiában a vulkáni hamuba ágyazott fosszíliák közelmúltbeli felfedezésével a tudósok tényleges fosszilis bizonyítékokkal rendelkeznek a becslés felülvizsgálatához. Úgy tűnik, hogy ez az őse körülbelül 8 millió évvel ezelőtt élt, körülbelül kétmillió évvel visszahúzta a szétválasztást, és ezt a fajot Afrika e régiójához, mint az Eurázsiahoz kötözött, amint azt korábban gondoltam. Természetesen ez még mindig durva becslés. Előfordulhat, hogy a labda már 13 millió évvel ezelőtt megkezdődött a változásokon, a genetikai változások a populációk között megnyilvánulnak.

Úgy tűnik, hogy az új idővonal összhangban van azzal a javaslattal, hogy a nagyobb geológiai változások kénytelenek az elosztást kiváltó kiigazításokat. Pontosabban, a Himalája. Mivel kevés fajta ingadozás alakul ki, ha egy faj sikeres (például a mai emberek) sikeresen változik, a szétkapcsolódó egyensúlynak megfelelően a genetikai sodródáson túl nem változik. Valójában, ha a faj sikeres, akkor az embereknek erős oka van annak, hogy közel maradjanak az átlaghoz, nem pedig a változáshoz. Afrika esetében 20 millió évvel ezelőtt ez azt jelentette, hogy őseink jól illeszkedtek a buja dzsungelekhez és fákkal.

Amikor az indiai szubkontinens elindult az ázsiai felé, elkezdte felemelni a Himalája hegységét. Ez a hatalmas hegység óriási mennyiségű nedvességet zár be a globális áramokból, és valószínűleg nagyban hozzájárult Afrika szavanna felé történő kiszáradásához (és esetleg a következő jégkorszakokhoz is).

A hatalmas nyomás, hogy alkalmazkodjunk egy új környezethez, mint a szavanna, valószínűleg hatalmas fajváltozásokat idézett elő, és valószínűleg nagy része annak, ami az emberek és a csimpánzok közötti megosztást hajtotta. A szavanna tájhoz való alkalmazkodás olyan változásokat idézhetett elő, mint például egyenesen járó járás, amely esetleg felszabadított néhány mellkasi izmot a finom motoros koordinációhoz, például a beszédhez, vagy esetleg szabályozott légzéshez.

Mint néhány szkeptikus rámutatott, több fosszíliára lesz szükség ahhoz, hogy megerősítsük a legújabb tanulmány következtetését. Például elképzelhető (bár valószínűtlen), hogy ez a Hominidae tangenciális ága, amely soha nem alakult ki emberré, hanem meghalt. Egyelőre azonban a legerősebb fizikai bizonyíték a rekordban - és egy lenyűgöző pillantás az emberi családfa legkorábbi gyökereire.

$config[ads_kvadrat] not found