Groundwater, the Hidden Resource
Tartalomjegyzék:
A modern megfigyelőhöz a Mars egy száraz, vörös sivatag, amely megakadályozta a szeretett lehetőségünket, hogy halálra halálra robbantjon. De Mars nem volt száraz a 4,6 milliárd éves létének teljes egészében. A poláris jégsapkák, a sima kanyonok és a légköri gőzök mind a sós víz múltját suttogták. Új kutatás a Journal of Geophysical Research: Bolygók most bizonyítékot szolgáltat egy hatalmas talajvízhálózatról, amely egyszer átitatta az egész bolygót.
A talajvíz a talajban és a bolygó felszínén található sziklákban tartott nedvesség, amely a térfogatnövekedése közben felfelé emelkedik. A Földön a felszín alatti vizek a folyékony édesvíz legnagyobb tartályát képezik, és a víztartó rétegekben találhatóak, magyarázza a papír vezető szerzője, Francesco Salese, Ph.D. fordítottja. Új kutatása azt sugallja, hogy a Marsnak talán egy hasonlóan nagy talajvíztartója volt.
„A Marson geológiai bizonyítékokat találtunk a vízzel összefüggő környezetekről, ami arra enged következtetni, hogy egy bolygónk talajvízrendszer jelenléte valószínűleg összekapcsolódik” - mondja Salese, a hollandiai geostudományi kar bolygói geológusa.
Ez a fajta összekapcsolhatóság nem létezett a Földön, mert bolygónk több tektonikus lemezből áll. Másrészről úgy gondolják, hogy a Mars egy „egylemezes bolygó” - mondja Salese -, és ez megkönnyítheti a medencék kapcsolatát.
A kőbe illesztett bizonyíték
A Mars korábbi modelljei már előre jelezték a felszín alatti vizeket globális szinten, és helyi vagy regionális szinten tanulmányozták, mondja Salese. De ez a tanulmány az első geológiai bizonyítékokat támasztanak alá.
Munkatársaival és kollégáival találta meg ezt a bizonyítékot, és közelebbről megvizsgálta a Mars északi féltekén lévő 24 kráter fotóit, amelyeket a NASA Mars Reconnaissance Orbiter és az Európai Űrügynökség Mars Express orbiterje készített. Ezeknek a krátereknek a padlója mellett olyan tulajdonságokat találtak, amelyek csak a talaj - völgyek, csatornák, teraszok és üledékek leromlása következtében emelkedő és csökkenő talajvízszintek maradhatnak le.
Sok kráterben a jellemzők nagyjából ugyanazon a szinten jelennek meg - mindez 4000 és 4500 méteres mélységben marsi „tenger szintje” alatt (önkényes megjelölés, mivel nincs több „tenger”). Ez arra enged következtetni, hogy a kráterek egymással összekapcsolt hajók, vízszintjeik egymás mellett ingadoznak, amikor a folyadék a talajból kifogyott. Lehet, hogy összekapcsolódtak a feltételezett Mars-óceánnal, amely 3–4 milliárd évvel ezelőtt létezett.
„Amikor láttam, hogy vannak olyan lerakódások, amelyek bizonyítják, hogy a vízfelület egy bizonyos topográfiai szintjén lehetséges az összes medencében, amit izgatottam!” Mondta Salese. „A következő hetekben elmélyítettem a marsi tavak elemzését, és láttam, hogy ez több, mint egy véletlen egybeesés!”
Az élet jelei
A víz a Marson nagyon jó ötlet arra, hogy a Marson is lehet élet. Salese szerint a megállapításai átfedtek a korábbi tanulmányok ásványi adataival, amelyek azt mutatják, hogy a medencék vízzel kapcsolatos ásványi anyagok, például vas-gazdag, magnéziumtartalmú smektit, serpentinekben gazdag lerakódások és ferrihidritok. Ezek az ásványi anyagok azt mondják, hogy a medencék „kiemelt célpontok” az élet keresésében, mivel a szerves anyagok megőrzéséhez kapcsolódnak.
De mint minden jó tudós, óvatosan megjegyzi, hogy „a mai tudósok soha nem találtak életet”, és nem biztosak abban, hogy valaha is megtörténik.
Akár az élet jeleire is utalnak, az adatok egy olyan Marsot mutatnak, amely nagyon különbözik attól, amit most ismerünk. Ahol most már csak a porviharokat és a jeges pólusokat látjuk, a vizet használják fel a földről - ahogy a Földön is. Talán az élet a Marsonál egyszer megtörtént.
A 3 bolygót érintő pandemika most egy "globális szinémiát" alkot.
2015-ben a tudósok alakították ki a Lancet elhízásbizottságot, hogy kitaláljuk, hogyan lehet megszüntetni az elhízást, ami világszerte 2 milliárd ember egészségét fenyegeti. Megállapította, hogy az elhízás nem önálló probléma, hanem az egyik az egymással összefüggő globális pandémiák triójában, amelyet a tudósok „globális szinémiának” neveznek.
Valószínűsíthető mikrokefális kapcsolat hivatalosan nyomta a Zika vírust „globális vészhelyzetre”
Az Egészségügyi Világszervezet ma kijelentette, hogy a Zika-vírus járvány "globális vészhelyzet", mivel a mikrocefáliával született csecsemőkhöz kötődik, ami potenciálisan halálos állapotot eredményez, ami abnormálisan kis fejű csecsemőket eredményez. Dr. Margaret Chan, a WHO főigazgatója hivatalosan megjelölte a járványtársai ...
Az 5-ös globális felmelegedés a globális erőszakot táplálja
Nehéz megmondani, hiányzik a szigorú statisztikai elemzés, hogy 2016-ban olyan anomálisan erőszakos volt-e, mint amilyennek érezhető, de itt van valami, amit biztosan tudunk: Az év első hat hónapja a legmelegebb rekord, legalább 1880 óta, és egy nagyon széles mozgásteret. Azt is tudjuk, hogy az emberek hajlamosabbak az erőszakra ...